Nos, hogy stílusosan kezdjem...sajnos, ez nem fog menni. A hosszú bemutatkozást és a részletes önéletrajzot most hanyagolnám, aki véletlenül a blogomra téved, úgyis tud majdnem mindent rólam. Amit azért mégis csak megosztanék így első soron, hogy eddigi életem során nem volt még saját blogom, de ugye jobb később, mint soha. Halvány fogalmam sincs, mit is lehet megosztani a világhálón, mi az, ami még belefér, mert ha belegondolok, hogy hány ember olvashatná el a bejegyzéseket naponta…elég durva. Azért próbálok majd igyekezni.
Egyszer már próbálkoztam létrehozni egy blogot, de nem sokáig jutottam a folyamatban. Ennyit rólam és a technikáról, de kedves szobatársamnak köszönhetően végre összejött végül a mutatvány.
Nem szeretek semmit elkezdeni vagy elindítani, szóval úgy érzem, ez most se nagyon megy. Pedig lenne mit írnom, csak gondoltam, kéne egy tisztességes „bevezetés”. Ez most nem sikerült

Már második éve vagyok itt, Szombathelyen. Korábban semmi nem kötött ide, nem ismertem a várost, sem a főiskolát. Jelenleg úgy vagyok vele, hogy önszántamból nem mennék innen túl messzire. Az első itt töltött nap persze nem volt ilyen. Utáltam, hogy mindent otthon kellett hagyni… barátokat, barátot, családot, mindent. Ez az év sokkal jobban indult. Mondhatni, haza jöttem. Nem gondoltam, hogy valaha is ezt fogom mondani Szombathelyről. Sokat segített az ismerkedésben Olya (akit a legfontosabbak ismernek innen - onnan), a szobatársam, ugyanis kapásból kb. 25 embernek mutatott be, akiknek azóta se tudom a nevét, de nagyon kedves embereknek tűntek.

Nem feledkeztem meg a csoporttársakról sem, akik egy része mára már nagyon jó barátommá vált. Talán az egyikkel való beszélgetés is ösztönzött arra, hogy elkezdjem az irogatást.  A minap egy bejegyzést mutatott meg nekem a naplójából, amiről sok minden eszembe jutott, többek között az is, hogy ifjú hajadon koromban még én is teleírtam néhány könyvet a gondolataimmal. Így, vénülő és őszülő rozoga koromra már csak a blog maradt...bízom benne, hogy előbb-utóbb majd belejövök.

Első nekifutásra ennyit, a folytatás következik...