Az utóbbi pár hónapot finoman szólva is letargikus állapotban éltem meg. A baj mindig párban jár, és ez velem is így volt. Talán most újra felébredtem… de még nyűgösnek, zsibbadtnak érzem magam, mint akit egy rossz álomból ébresztettek fel és a rossz szájíz tovább megmarad a kelleténél.
Tényleg, mintha álmodtam volna, jót is, rosszat is. Kívülállóként most újra átgondolom, mi is történik, történt velem. Persze, nem értem, de nem is akarom érteni. Ami megtörtént, nem tudom semmissé tenni. Egy méretes kis vízözön kapott el, ami egészen furcsa helyekre sodort. Eddig ismeretlen érzések és értelmek közé kerültem az új helyeken. Reményeim szerint nem volt felesleges semmi, hiszen minden okkal történik, s nem tudni, mi az élet arca.
Most próbálok újra önmagam lenni, mert elvesztem…a saját útvesztőmben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.